Pályakezdők hangversenye

A kórus sokszínű repertoárja impozáns, a reneszánsztól a kortárs zenéig szinte minden zenetörténeti stílus szerepelt a szombati hangverseny műsorán. Windhager-Geréd Erzsébet a lehető legmagasabbra tette a mércét, amikor egy másfélórás koncert műsorát úgy állította össze, mint a szombatiét. Se a művek ambitusa, se a hangtechnikai követelmények, se a zenei megvalósítás szempontjából többet nem lehet kívánni ezektől a fiataloktól, akiknek többsége csak az egyetemen mélyítette el zenei tudását. A karnagynak jobban kellett volna ügyelnie, hogy ne terhelje meg a fiatal hangokat túl nehéz művekkel. Az előadók eleget tettek a legalapvetőbb kritériumoknak: a tiszta intonációnak és a dinamikai jelzések pontos betartásának. A templom akusztikája is segített a jó hangzás kialakításában. Sajnos, a magyar szerzők darabjainak előadásakor nem mindig volt érthető a szöveg. Habár egy koncertbeszámolónak nem kell feltétlenül kitérnie a koncert előtti körülményekre, mégis el kell mondanunk, hogy az előadók fárasztó, többhetes vizsgaidőszak után álltak pódiumra. Elképzelhető, hogy mind a művek bonyolultsága, mind a vizsgák miatt érződött egyfajta görcsös igyekezet, feszültség. Az volt a benyomásom, hogy ebben a produkcióban kevés volt az önfeledt muzsikálás miatti öröm, és sokkal több az igényes repertoár megfelelő előadásmódja által támasztott felelősségérzet, izgalom.
Windhager-Geréd Erzsébet karnagy vezénylési stílusa eltér attól, amit a romániai – főleg a kolozsvári – zeneakadémián tanítanak. Vezényléskor karjai kissé magasabban helyezkednek el, mint a helyi karnagyok esetében. Mozdulatai mintha túl széles ívűek lettek volna.
Ugyanezzel a repertoárral még két koncertet terveztek: az egyikre Kisdisznódon kerül sor, míg július 11-én, vasárnap este 6 órától Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban lépnek újra színre az egyetemisták.


Szabadság