Régiók
Események
2024. március
előző hónap következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
             
ECDL segédanyagok
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Süllyed Erdély szellemisége?

Románia
2010. július 7.
Mennyire általános jelenség az erdélyi színházak művészi törekvéseinek és a nézők elvárásának eltávolodása, hogyan alakult a színházba járók száma az utóbbi időben? Ennek jártunk utána a nagyváradi, temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi társulatok vezetőit, nézőit és a színházkedvelőket faggatva. A megkérdezettek egyetértenek abban, hogy nyitottságra van szükség mind a „színházcsinálók”, mind pedig a befogadók részéről.
Tompa: nincs alapjuk a támadásoknak
„Felháborít, de nem lep meg sem a Bocsárdi László (a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója – szerk. megj.), sem a Kövesdy István (a marosvásárhelyi színház igazgatója – szerk. megj.) elleni támadás. Azt gondolom, hogy Erdély szellemisége egyre inkább süllyedőben van, soha nem állt távolabb az erdélyi magyar szellemiség Európától vagy bármilyen haladó szellemiségtől, még a provincializmus korában sem, mint ma” – jelentette ki Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezője a színházigazgatók ellen irányuló támadások kapcsán.
Szerinte ezek a támadások a bírálok „szellemi elmaradottságáról, középszerűségéről” tanúskodnak. „A Bocsárdi elleni támadásnak semmilyen valóságalapja nincs, jó a színház, van közönség és állandó növekedésben van a nézőszám. Ez a kolozsvári magyar színházról is elmondható, a nézőszám folyamatosan növekedik nálunk is évadról-évadra. Az elmúlt évadban közel harminc ezer nézőnk volt, és ezer ötszázzal növekedett a nézőszám az előző évadhoz képest” – érvelt Tompa.
A kolozsvári intézmény vezetője szerint a közönség igényének kielégítése „olcsó kifejezés”, mert ha mindenki igényeit megpróbálnák kielégíteni, akkor prostituált intézménnyé válna a színház.
Rajongók és színházkerülők
A lapunk által kérdezett egyetemisták – köztük román diákok is – pozitívan nyilatkoztak a kolozsvári magyar színház műsoráról. Visky Zsolt, finn-magyar szakos diák például minden előadást megnéz, akár többször is. A diákok körében népszerű az olvasószínház is. Bara Júlia művészettörténet szakos doktorandusz a színészek érdemeit emelte ki, elmondása szerint „látszik, hogy egy hosszú építkezésnek az eredménye az, ami most történik a színházban”.
Csalódott „színházkerülőkre” is akad példa. Essig József, a kolozsvári televízió munkatársa szomorúan jegyezte meg, hogy már évek óta nem jár színházba. „Megcsömöröltem, amikor láttam azt a sok vetkőzést, meg erkölcstelenséget. Nagyon sok múlik a pedagógusokon. A tanárok tudják megtölteni a nézőteret, ahogyan ez régebb is történt. De ahhoz olyan színdarabokat is kell játszani. Elő kell venni a magyar klasszikusokat, Bánk bántól kezdve a Sütő András darabokig” – nyilatkozta lapunknak az elismert fotós.
Elismerések és botrányok Szentgyörgyön
Eredményes, de nem botránymentes évadot zárt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Mint arról beszámoltunk a sepsiszentgyörgyi társulat megnyerte a kisvárdai fesztivál fődíját és két színésze, Pálffy Tibor és Kicsid Gizella hozta el a legjobb főszereplőknek járó díjakat is.
Az évadzáróval együtt azonban lejárt Bocsárdi László rendező-igazgató ötéves mandátuma is. A tevékenységét vizsgáló bizottság értékelése miatt nem hosszabbítják meg automatikusan menedzseri szerződését, de az emiatt kirobbanó vita miatt az önkormányzat úgy döntött, kibővített, héttagú bizottság elemzi újra a direktor tevékenységét.
Nagy B. Sándor, a Tamási Áron Színház irodalmi titkára szerint az idei évről még nincsenek adataik, de tavaly növekedett a színház nézettsége és előadásainak száma is. A múlt évben 149 előadást játszottak, 140 alkalommal itthon álltak színpadra és összesen 22 830-an nézték meg az előadásaikat. Sepsiszentgyörgy mozgásszínháza az M Studió is sikeres évet tudhat maga mögött, hiszen ötéves tevékenysége alatt sikerült európai szintű társulattá válnia.
Nem elégedett Kövesdy István
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata jó évadot zárt az igazgató szerint. Kövesdy István lapunknak elmondta, nőtt a nézők száma, emelkedett a bevétel, és több díjat nyertek a fesztiválokon. „Gazdag évad volt, sokat dolgoztunk, az előző évekhez képest sokat tájolt a társulat” – fogalmazott az igazgató, aki azt is elismerte, hogy nem minden téren elégedett.
Bár igyekeztek a közönség minden rétegét megszólítani és becsalogatni a színházba, ez nem sikerült úgy, ahogy szerették volna. A társulatvezető a Sapientia marosvásárhelyi diákjaira utalt, akik – szerinte – nem járnak színházba, hiányoznak a nézőtérről.
Kövesdy egy korábbi, a Sapientia hallgatóinak színházlátogatási szokásaira tett kijelentésére egy internetes portálon többen is reagáltak az érintettek közül. Azt hozták fel mentségül, illetve azzal vádolták a színházat, hogy nem az egyetemi tanév figyelembevételével szervezik az előadásokat, és vizsgák ideje alatt játszották épp azokat a darabokat, amelyeket szívesen megnéztek volna.
Balázs Attila: a nézőknek játszunk
A Temesvári Állami Magyar Színházban az utóbbi évben nőtt a nézőszám, az idei évadban pedig tartani tudták ezt a számot – mondta el Balázs Attila igazgató. A Csiki Gergely Társulat előadásait elsősorban fiatalok látogatják, azonban a nézőtéren megtalálható az a stabil középkorú és a nyugdíjas korosztály is, akik állandó nézőink.
A művészi koncepciók, műsorpolitikák és a nézői elvárások eltávolodásának problémájára reagálva a temesvári társulat igazgatója elmondta, egy színház közönség nélkül nem létezhet, a közönségnek játszanak. Az első kérdés mindig az, hogy ki az elsődleges célközönsége a társulatnak. Ennek érdekében sok mindent megtesznek, azonban a művésszínház és a szórakoztató színház viszonyát tekintve mindegyik esetben van jó és rossz előadás: a jó ismérve, hogy azt sokan megnézik, a rosszra nem mennek.
Amennyiben a produkció nem találja meg a közönségét, akkor be kell ismerni, hogy az előadás nem érte el a célját, legyen az rétegközönségnek vagy nagyobb közönségnek szóló – vallja az igazgató. Tájékoztatása szerint a Csiky Gergely most zárult évadában nem volt olyan előadás, amire azt mondhatnák, hogy megbukott vagy nem volt megfelelő közönsége.
Mint mondta, a közönség visszajelzéseit, igényeit számtalan csatornán gyűjti be a temesvári színház: nézői szavaztok formájában, internetes blogon és a közvetlen, személyes kapcsolatokra alapozva, valamint közönségtalálkozók formájában jutnak el a visszajelzések a társulathoz. Ezeket leszűrve és a társulat kitűzött irányvonalával egyeztetve próbálják kialakítani a repertoárt.
A megújulás útján Nagyváradon
Új utakat és irányvonalat keres a Nagyváradi Szigligeti Társulat. „Igen nehéz reális képet kapni a nézettségről és az igényekről, ugyanis a színház felújítás alatt áll, így a nézőtér száz nézőre van maximalizálva” – mondta el Dimény Levente művészeti igazgató. Szerinte általában véve a nézőszám csökkent, egyrészt az épület felújításai miatt, másrészt az új színházpolitika miatt.
„Egy városi-megyei színháznak az a feladata, hogy minél szélesebb nézőréteg igényeit kielégítse, de fontos a művészi értékek felmutatása is. A Szigligeti Társulatnál utóbbi jelenleg nehezebb, ugyanis drasztikusan váltottunk műsorpolitikát” – nyilatkozta lapunknak a társulat vezetője.
Dimény szerint a nagyváradi színház műsorpolitikája az, hogy a tőlük telhető legmagasabb művészi színvonalon műveljék a színházat, emellett a színházművészet mai irányvonalait becsempésszék a köztudatba. A műsorpolitika és a nézői elvárások összehangolási sikerének a titka az intézményvezető szerint a nyitottság mindkét oldalról.
A nagyváradi nézőket megkérdezve kitűnik, hogy még nem sikerült közös nevezőre jutniuk az új irányzatokkal. „Mi az utóbbi pár évben már egyáltalán nem járunk színházba, annyira leromlott az előadások minősége.
A 90-es években volt a legélvezetesebb a műsorstruktúra, amikor repertoáron volt többek között a Dés László-, Geszti Péter-féle Dzsungel könyve, amelyet négyszer is megnéztünk, valamint Örkény Isten hozta őrnagy úr című darabja Sinkovits Imre vendégszereplésével. Ezek kitűnő darabok voltak, akkoriban igazán jó volt színházba járni Nagyváradon” – osztotta meg véleményét lapunkkal egy színházrajongó.
Selyem Zsuzsa: a színház nem alávetett a közönségnek
„A művészetnek autonómnak kell lennie, és önálló, kemény koncepciót kell bemutatnia. Márpedig a színház is művészet, illetve annak kell lennie. Ha a színház nem művészet, akkor nem ér semmit, akkor nem indokolt a léte. Viszont a színháznak tisztelnie kell a közönséget. Ez kötelező, a tisztelet. Hogy ne nézze hülyének a közönséget, azaz ne gondolja azt, hogy a közönség buta, és nem ért meg ezt vagy azt. De nem alávetett a közönségnek” – nyilatkozta a színház és közönség viszonyáról lapunknak Selyem Zsuzsa.
A kolozsvári irodalomtörténész 2009-ben, a Tompa Gábor ellen indított aláírásgyűjtéskor is kiállt az igazgató mellett. „Nem lehet egy színházpolitikát valamiféle közvélemény-kutatásra alapozni. A nemzetieskedő elvárásokkal szemben, miszerint a népnek szórakozást kell nyújtani, nekem az érvem az, hogy ezt megadja a számtalan televízióadó és a kommersz filmek serege” – fogalmazott az ÚMSZ-nek Selyem Zsuzsa.


Új Magyar Szó