Régiók
Események
2024. március
előző hónap következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
             
ECDL segédanyagok
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Magyarként a Muravidéken

Ukrajna
2010. szeptember 14.
Magyarként a Muravidéken A szlovéniai Muravidéken található az egyik legkisebb kárpát-medencei magyar közösség. Ám az ott élők azt vallják, nem a létszám a fontos – persze az sem elhanyagolható –, inkább az, hogy az adott közösség milyen értékeket tud felmutatni.

A trianoni békediktátum idején mintegy húszezer magyar élt Muravidéken. Mára az egykor Zala és Vas megyéhez tartozó régió vegyesen lakott terület lett. Igaz, akadnak kisebb falvak, ahol még 80–90 százalékban vannak magyarok, de összességében a közösség száma 1920 óta 7800 főre csökkent az utolsó népszámlálási adatok szerint. Lendva a Muravidék magyarságközpontja. A városban működő Magyar Intézet igazgatójával, Kepe Lilivel identitásról, kultúráról, hagyományokról beszélgettünk.

– Bennünket az Európában és a Kárpát-medencében élő magyarok között úgy emlegetnek, akik magas fokon tudják gyakorolni kisebbségi jogaikat – mondja. – Ám ha ez igaz lenne, akkor a lélekszámunk nem csökkent volna le ilyen drasztikusan. Úgy tartják, ha egy népcsoport létszáma ötezer alá esik, az már veszélyben van. Mi pedig ehhez egyre közelebb vagyunk.

– Mi a jellemzőbb: az elvándorlás vagy a beolvadás?

– Véleményem szerint – amivel sokan egyetértenek – az egyik fő gond, hogy ötven éve megszűntek a magyar iskolák, és ma már csak kétnyelvű oktatás folyik. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszünkbe s ne emlegetnénk Reményik versrészletét: „ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát”. Mi mindkettőt elveszítettük. Imádkozni természetesen magyarul imádkozunk, de a lelki táplálék, amit az egyháztól kap az ember, és ami miatt bemegy vasárnaponként az Isten házába, nem mindegy, hogy milyen nyelven zajlik, milyen módon van celebrálva. Nincs iskolánk, nincs egyházunk, és egyre több a vegyes házasság. Kis közösségről van szó, s a kutatások alapján kiderült, hogy ötven százalékot tesznek ki a vegyes házasságok. Sőt, a legutóbbi felmérések hetven százalékot mutatnak. Az itt született gyermekek már általában a többségi nemzethez tartoznak.

– Betelepítésekre nem került sor?

– De igen. Voltak olyan kimondottan magyar települések, ahová szlovénokat költöztettek. Ez senkinek nem tett jót: se a szlovénoknak, akik oda kerültek, sem pedig az ott élő magyaroknak. Sok sérelem érte őket az elmúlt években. Az sem mellékes, hogy 1965-ig ez az ország hermetikusan le volt zárva. ’65-ben nyílt az első, akkor még jugoszláv határátkelő, mindaddig 400 kilométert kellett megtenni, egészen Vajdaságig, hogy átjussunk magyar oldalra, hogy ápolni tudjuk a rokoni, baráti kapcsolatokat.

– Lendván jelenleg hány magyar él?

– A város megmaradt akkorának, amilyen 1920-ban volt. Ez nagyon érdekes, hiszen akkor mintegy háromezer lakosa volt, most úgy négyezren élnek itt, csak annyi különbséggel, hogy 90 évvel ezelőtt 98 százalékuk, most pedig mindössze 28 százalékuk a magyar. És ők is inkább a város környékén, nem kimondottan Lendván élnek.

– Milyen célból jött létre a Magyar Intézet?

– Az 1994 januárjától működő intézetünk feladata nagyon színes. Nemcsak a műkedvelő csoportokat – amelyekből legalább hatvan van – tartjuk fenn, hanem könyvkiadással, rendezvények szervezésével is foglalkozunk. Megpróbáljuk pótolni azokat a hézagokat, amelyek a kétnyelvű oktatáson belül mutatkoznak. Vetélkedőket, nyári táborozást, továbbképzést, a gyerekeknek bábszínházi előadásokat szervezünk. Némileg viszont a kutatás is hozzánk tartozik, az utolsó néhány évben pedig a turizmus is valamilyen szinten belopódzott az életünkbe. Tehát mindent, ami magyar, felkaroljuk, és megpróbáljuk fenntartani a végvárat.

– Mennyire tudják bevonni ebbe a fiatalságot, különös tekintettel a vegyes házasságok magas arányára?

– Alapvetően nem vagyok pesszimista beállítottságú ember. Most 2010-et írunk, és teljesen más szelek fújnak, mint harminc évvel ezelőtt. A tevékenységünkben az ifjúság mindenképpen prioritást élvez. Munkánk eredményeképpen pedig tapasztalható, hogy akiket felkaroltunk, és nemcsak kimondottan a műkedvelés szintjén foglalkoztunk velük, már más töltetet kaptak az elmúlt 10–15 évben, más szellemiséget képviselnek, és reméljük, hogy ez folytatódni fog. Számunkra az is nagyon fontos, hogy minden vegyes házasságban született gyerek valamilyen módon felvállalja magyarságát, beszélje a nyelvet, érezze a nemzethez való tartozását. Arra számítunk, hogy ezek a fiatalok egynéhány év múlva átveszik a stafétabotot, és egy még szebb jövőt fognak alkotni itt, Muravidéken.

Hegedűs Csilla
(Lendva–Ungvár)

Forrás: Kárpáti Igaz Szó