Hantjával sem takar Szencen

A Csemadok Szenci Alapszervezete szervezésében 2008. március 5-én, 19:00 órától a Szenci Művelődési Házban láthatja a közönség a Hantjával sem takar - János passió című mondorámát, Boráros Imre előadásában.

Siposhegyi Péter: HANTJÁVAL SEM TAKAR - JÁNOS PASSIÓ /Monodráma-ősbemutató egy felvonásban - Történik 1936 és 1957 között /
János: BORÁROS IMRE Sylvánia-díjas színművész
Szertartásvezető-kikiáltó: Tarics Péter
Zenei szerkesztő: Zsákovics László
Zenei munkatárs: Hanzsér Árpád
Díszlet: Csicsói Nagy Géza
Művészeti munkatárs: Petrécs Anna
Helyszín: Szenci Művelődési Ház - nagyterem
Időpont: 2008. március 5., szerda, 19.00 óra
Belépődíj: 80,- Sk
Jegyelővétel: a Csemadok vezetőségi tagoknál és a Lassú – Agárdi könyvesboltban

Gróf Esterházy Jánosról – dióhéjban
Gróf Esterházy János személyében olyan kiváló magyar politikus-egyéniséget tisztelhetünk, aki egész életével, tragikus egyéni sorsával, teljes politikusi életművével bizonyította: erkölcs és politika igenis összeegyeztethető, emberi tisztaság és korrekt politikai magatartás nem zárja ki, hanem egyenesen és elengedhetetlenül feltételezi egymást.

Ki is volt az 1901. március 14-én, Nyitraújlakon született Esterházy János? A felvidéki magyarság mártírja, vértanúja. Emberi és politikai bölcsességgel megáldott felvidéki magyar államférfi. 1932-ben az Országos Keresztény Szocialista Párt, 1936-ban pedig az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Parlamenti képviselő, keresztényszocialista politikus, hívő ember és magyar. Magyar történelmi személyiség, akinek vallomásaiban és tevékenységében három vonulat jelent meg: a pacifizmus, a magyarságszolgálat és a Magyar Szent Korona népeinek testvérisége. Mindenkor nyilvánosan kiállt a felvidéki és az egyetemes magyarság jogaiért. Szorgalmazta a felvidéki magyar nemzeti közösség önrendelkezésének megvalósítását. Politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója és a magyar politikai egység megteremtése volt.

Az első bécsi döntést követően Esterházy Szlovákiában maradt, jelentős érdemei vannak abban, hogy a magyar lakosság nem hódolt be a nemzetiszocialista eszméknek, és sajtóját a magyar keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. Többször tárgyalt Tisoval, Benešsel és Husákkal a magyar nemzeti közösség jogairól.
1942-ben Hitler felszólította Tiso elnököt, hogy Szlovákiából deportáltassa az összes zsidót a német koncentrációs táborokba. „Szlovákiát teljesen zsidótlanítani kell” – jelentette ki Hitler, s hozzáfűzte: „…ha Szlovákia ezt visszautasítja, a legrosszabbra számíthat részemről.” A megfélemlített szlovák kormány azonnal kidolgoztatott egy törvénytervezetet, amely elrendeli a zsidók deportálását a Reich munkatáboraiba. Ezt a tervezetet 1942. május 15-én szavazásra terjesztették elő a szlovák nemzetgyűlésben. A 68/1942-es számú törvényjavaslatot valamennyi képviselő megszavazta, egyedül Esterházy János, a Magyar Párt képviselője nem szavazta meg. „Keresztény és demokrata lelkiismeretem kategorikusan ellenzi a zsidók deportálását” – jelentette ki Esterházy, majd elhagyta a termet. 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a Gestapo előli szökésben. A Gestapo körözte őt.
Esterházyt 1945 nyarán Pozsonyban letartóztatták, majd a titkosszolgálat pincebörtönében kegyetlenül összeverték. A pozsonyi Nemzeti Bíróság szenátusa 1947. szeptember 16-án kötél általi halálra ítélte a fasizmussal való együttműködése miatt, majd az ítéletet a Csehszlovák Köztársaság elnöke életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatta. A halálos ítélet kimondása idején a Szovjetunióban raboskodott, koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és elküldték Szibériába. 1949 tavaszán élőhalottként hozták vissza Csehszlovákiába, ahol az ország csaknem valamennyi börtönében raboskodott. 1957. március 8-án halt meg a morvaországi Mírov börtönében. Szlovákiában mindmáig nem rehabilitálták.

A börtönből nővérének, Lujzának többek között leírta azt is, hogy hazatérésért imádkozva, lelki szemeivel gyakran látta azt a Szűz Mária-szobrot, "ami Szencen a falu végén van, amint Pozsony felé mész, az országúttól jobbra". Ezért is jelentett óriási élményt számára, hogy éjszakai hazaszállítása közben, a rendőrségi autó ablakán keresztül, "négy év után először, azt a Szűz Máriát láttam meg kivilágítva, akit lelki szemeimmel olyan sokszor láttam".
Ezen tényekre és értékekre épített Boráros Imre, a felvidéki magyar hivatásos színjátszás jeles képviselője, amikor színpadra vitte Siposhegyi Péter monodrámáját, amely Esterházy János életét, tragikus sorsának lelki-politikai hátterét tárja fel. Fogadják szeretettel!