„Bécs és Kolozsvár között egyensúlyozva lesz teljes az életem”

Windhager-Geréd Erzsébet tanulmányait Kolozsváron, Bécsben és Párizsban végezte. Számos nemzetközi kitüntetés (Brügge, Fondation Meyer-London, Mecénat musical–Paris) birtokosa. Nemzetközileg elismert hangversenysorozatok meghívottja (Budapest, Bécs, Linz, Regensburg, Ljubljana, Versailles, Toulouse, Párizs stb.). A bécsi Lutherische Stadtkirche orgonistája, valamint a BBTE Zenepedagógia Tanszékének kórusát vezeti, karvezetést és orgona-improvizációt oktat a kar növendékeinek.
Műsorán ez alkalommal két C. Franck-mű, egy saját szerzemény és egy A. Jehan-darab szerepelt.
César Franckot művei miatt a legkiemelkedőbb orgonaművészek közé sorolják. Munkái a XIX. század legszebb francia orgonaművei, amelyekkel megteremtette a francia szimfonikus orgonastílus alapjait. A szakkönyvek szerint César Franck alázatos, egyszerű, tisztelettudó és rendkívül szorgalmas ember volt. Személyisége tükröződik zenéjében is, mely gyakran komoly, áhítatos, örömöt sugárzó vagy szenvedélyes – ezt az áhítatot tolmácsolta hitelesen Windhager-Geréd Erzsébet a szerdai hangversenyen.
Második műsorszámként Improvizáció című, saját kompozícióját mutatta be a közönségnek. – Habár az improvizálás gyermekkorom óta érdekel, otthon sokszor „klimpíroztam”gyakorlás helyett, mégis a „rögtönzés” nekem a párizsi évek alatt, az ottani híres improvizátorokat és a nem kevésbé híres, inspiráló orgonákat hallgatva vált az életem részévé. Az alapokat a bécsi főiskolán, de a bátorságot „az improvizáció hazájában”, Franciaországban kaptam – mondta el koncert után lapunknak az előadó, majd folytatta: „Bécs és Kolozsvár között egyensúlyozva lesz teljes az életem”, utalva ezzel arra, hogy bécsi zenei tevékenysége hogyan egészül ki Kolozsváron a BBTE Református Tanárképző karán hat éve megvalósított oktatói munkájával.
Geréd művének fő témája egy XVIII. századi ismeretlen szerzőtől származó protestáns korál volt, ám jellemző volt rá a népdalok természetessége is. A lassú tempójú részek játékos jellegű, gyorsabbakkal váltakoztak. A hosszú, kitartott hangok egyfajta támpillérként hatottak. A többször is visszatérő téma folytán az „agyunkba vésődött” a korál dallama.
A művész végezetül J. Alain (1911–1940) francia, huszadik századi kiváló orgonaművész Troi danses (Három tánc) című kompozícióját adta elő. Alain zsenialitása, egyedi zenei világa ez alkalommal is lenyűgözte a közönséget.


Szabadság