Régiók
Események
2024. december
előző hónap következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
ECDL segédanyagok
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Erdély földrajzi helyzete

Erdély új határvonala. Erdély hegyrajza. Erdély állóvizei. Erdély fő folyói.

Azt a 102 787 négyzetkilométernyi és 5 165 000 főnyi lakosságú területet, amelyet a párizs-trianoni békeszerződés a magyar állam területéből a román királysághoz csatolt, Erdélynek szokták nevezni. Ez az elnevezés nem egészen helyes, mert a tulajdonképpen való Erdély, amelyet történeti Erdélynek is nevezhetünk, kisebb, úgy területének nagyságát (57 804 négyzetkilométer), mint lakosainak számát (2 678 000) tekintve.

Az egykori Erdélynek határvonalát Magyarország felé a greenwichi keleti hosszúság 23. foka jelöli. Az a terület, amely e vonal, az új cseh-román, magyar-román és szerb-román határvonal közé esik, politikailag, egyes régebbi korszakokat leszámítva, nem tartozott Erdélyhez, hanem Magyarország része volt.

A román királysághoz csatolt ez új terület határvonala északkeleten a Kárpátok Máramarosi-havasoknak nevezett szakaszának 2026 méter magasságú Csernahora (Feketebérc) nevű hegytömbjénél, a Ruszkova patak forrásánál kezdődik. Innen délkeleti irányban majdnem félkör alakban húzódik a felföld délkeleti szögletében emelkedő 1605 méter magas Csilyános nevű hegyig, ahol derékszögben törik meg, és kezdetét veszi a déli párkányhegység, amely keletről nyugat felé egészen a Dunáig húzódik.

A Vaskapu-szorostól kezdve a Néra folyócska torkolatáig a Duna alkotja a határt, amely Szerbia felé a régi Magyarország határa is volt. Innen kezdve északkeleti irányban rövid távolságig a Néra alsó folyását követi, majd északnyugatra fordulva, egy pár kilométerrel Versec mögött keletre elhalad. A Temes folyót és a Béga csatornát átmetszve, Nagykikindától egy kissé keletre, északnyugati irányban a Marostól délre eléri a Szerbia és a Magyarország között Trianonban megállapított új határvonal legkeletibb pontját. Innen keleti irányban haladva Apátfalvánál átmetszi a Maros folyót és északkeleti irányban Battonyától, Elektől keletre, Nagyszalontától, Nagyváradtól, Nagykárolytól nyugatra Csenger községig halad, hol egyenesen északi irányba fordulva Tiszaújlak közelében eléri a Tisza felső folyását. Itt kelet felé fordulva nem a Tisza folyását követi, hanem attól egy kissé délre húzódik és csak Técsőtől keletre éri el ismét s követi Terebesfejérpatakig, ahol újra elválva tőle, a Beszkid-Kárpátok Pop Iván nevű 1940 méter magas csúcsa mögött elhaladva éri el kiinduló pontját, a Csernahora hegytömbben fakadó Ruszkova patak forrását.

A Kárpátoknak azt a részét, amely a régi Magyarországot keleten elválasztotta Romániától, Keleti-Kárpátoknak nevezik. E hegyvonal a következő szakaszokra oszlik: a Máramarosi-havasok, amelyek a Csernahorától a Radnai-hágóig húzódnak. E szakaszhoz folytatásul déli irányban a borgói, gyergyói, a csíki és a Berecki-havasok csatlakoznak egészen a Bodzai-szorosig. A Radnai-hágótól a Gyergyói-havasokig terjedő hegység magvát kristályos palák, gnájsz és fehér kristályos mészkő alkotják. A Gyergyói-havasoknak szembeötlően fehér szirtjei jura mészkőből állanak. Fehér mészkőből áll a Brassó vidékén emelkedő 2241 méter magas Királykő hegy is. A közbeeső csíki, berecki és bodzai határhegyek kréta és úgynevezett kárpáti homokkőből valók. A Keleti-Kárpátokon a Radnai-hágótól délre öt nagyobb szoros út megy át a régi román királyságba: a Borgói, Tölgyesi, Gyimesi, az Ojtozi és a Bodzai.

A Bodzai-szorostól kezdve a Sztrigy forrásáig nyugat felé a déli párkányhegység húzódik, amely hat nagyobb csoportra: a Brassói, Fogarasi, a Páring, Vulkán és Retyezát Havasokra és a Szebeni-hegységre oszlik, amelyeknek magvát ősrégi kristályos kőzetek, gnájsz és gránit alkotják. Legtömegesebb közöttük a fogarasi, amelynek nincsenek ugyan olyan magas hegycsúcsai, mint a Magas Tátrának, de a 2000-2200 métert meghaladó csúcsok sokkal nagyobb számban sorakoznak egymás mellé s a hegygerinc átlagos magassága is oly nagy, hogy a Kárpátoknak kétségen kívül ez a legnagyobb hegysége. A déli Kárpátokon öt nagyobb s könnyebben járható szoros és hágó: a Tömösi, Törcsvári, Vöröstoronyi, a Szurdok- és a Vulkán-szoroson vezet át a régi román királyságba.

A déli Kárpátoknak utolsó szakasza a Sztrigy forrásánál kezdődik. Itt a hegygerinc nyugatról déli irányba fordul és délnyugati irányban a Dunáig, illetőleg a Vaskapuig húzódik. Alkotórészei: a Godján-Szárkő és a Domogled hegységek.
{ Domogled: a Cserna és a Mehádiai-hegység déli része.}
A délkeleti Kárpátok párkányhegységei egy nagy medencét szegélveznek, amelynek középső része 4-500 méter átlagos magasságú dombvidék, amelyet közép és alacsony hegysorok hálóznak be.

Északon a Radnai-hágótól nyugat felé húzódnak a Radnai-havasok, amelyek két részre oszlanak. Egyik az északnyugati irányban haladó Lápos-hegység, a másik a délnyugati irányban húzódó Ilosvai-hegység, melyet a medence nyugati szélét befogó Bihar-hegységtől a Szamos vize választ el.

A Keleti-Kárpátokkal majdnem párhuzamosan vonul északról dél felé az Olt jobb partján a Hargita-hegység, amelynek első tagozata a Görgényi-hegység. Ehhez csatlakozik a tulajdonképpeni Hargita, amelynek hosszú és széles törzséhez az alacsonyabb gerincű Bodoki- és Hermányi-hegységek tartoznak. A tágasabb értelemben vett Hargita hegylánc a Kelemen-havastól a torjai Bálványos hegyig harmadkori vulkán kúpok sorából áll, amelyek magas nyergektől megszaggatott láncolatot alkotnak. A Hargita vonala választja el a gyergyói és csíki széles folyóvölgyeket az erdélyi medence középső halmos vidékétől.

A Hargitából az Olt, a két Küküllő és a Maros között keletről nyugat felé ágazó dombsorok indulnak ki, amelyek az erdélyi medencének legalacsonyabb emelkedései. E hullámos vidéknek azt a részét, amely a két Szamos, az Aranyos és a Maros folyók között terjed el, Mezőségnek nevezik. Fátlan vidék, melynek alacsony dombjai között sok kisebb-nagyobb tó és mocsár van. Völgyeiben terjedelmesebb rétek, lejtőségein pedig bőven termő szántóföldek vannak.

A medence nyugati részén a Szamos, a Fehér-Kőrös és az Aranyos folyók között emelkedik a Bihar-hegység, amelyet a következő hegységcsoportok alkotnak:

A Szamos és a Kraszna folyók között délről északi irányban vonul a Meszes-hegység. A Kraszna és a Sebes-Kőrös között pedig a Réz-hegység és ennek folytatása, a Bükk-hegység terülnek el. Maga a tulajdonképpeni Bihar-hegység a hármas Kőrös, a Kis-Szamos és az Aranyos folyók között emelkedik, amelynek legnyugatibb kiágazásait a Sebes és Fekete-Kőrös között fekvő Királyerdő és az északnyugati irányban húzódó Beli-hegység (Moma Kodru) alkotják. Az Aranyos, Maros és Fehér-Kőrös folyók között ágazik szét az Erdélyi Érchegység, melynek a Maros és a Fehér-Kőrös között elhúzódó része a Hegyes Drócsa nevet viseli, s amely az aradi Hegyaljával hirtelen végződik a magyar Alföld keleti szélén.

A Marostól délre egészen a Dunáig húzódik a Délmagyarországi-hegység. E hegység sem tekinthető egységesnek, mert Poljána Ruszka nevű része a Béga, a Temes, a Bisztra és a Sztrigy folyók völgyei között éppen olyan elszigetelten emelkedik, mint második része, a Krassó-Szörényi középhegység, amelyet a Temes folyó és a Mehádiai patak különítenek el a Porta orientalisnál a Szárkő-hegységtől.
E területnek nagyobb állóvizei nincsenek, kivéve a Mezőségen a Cegei-tavat, továbbá a keleti és déli Kárpátokban levő, tengerszemeknek nevezett hegyi tavakat, amelyek között a legnagyobbak és a legszebbek a Retyezát déli oldalán levő Zenoga-tó és a Hargitában, a Tusnádfürdő felett a Szent Anna tó.

E terület fő és legnagyobb folyóvize a Maros, amely Gyergyóban, a Hargita-hegység keleti oldalában fakad. Előbb északi irányban halad, azután délnyugati irányba tér és végül egyenesen nyugat felé folyva, Szegednél a Tiszába ömlik. 683 kilométeres útjából több mint 600-at a Magyarországtól Romániához csatolt területen tesz meg. Nagyobb vízállás idején Aradtól Szegedig könnyebb hajókkal járható. Folyamvidéke több mint 30 000 négyzetkilométer. Nagyobb mellékfolyói a Hargita-hegységben eredő két Küküllő és a Nyárád, továbbá az Aranyos, amely az Erdélyi Érchegységben fakad.

Második nagy folyója az Olt, amely szintén Gyergyóban a Hargita hegységben, a Maros forrásának tőszomszédságában ered, a Feketerez nevű vízválasztó déli oldalán, és így amazzal ellenkező irányban dél felé folyik. Csík és Háromszék megyéken áthaladva Brassó megyében, a Barcaságban északi irányt vesz, majd a Baróti-hegységen áttörve nyugati irányba kanyarodik. Szeben vidékén egyenesen délnek fordul és a Vöröstoronyi-szoroson áttörve, a régi román királyságba folyik, hol déli irányban haladva a Dunába ömlik. Folyamvidéke kisebb, mint a Marosé; 530 kilométer hosszúságú útjából csak 300 kilométer esik a régi magyar állam területére.

Harmadik nagyobb folyója e területnek a Szamos, amelynek egyik ága, a Nagy-Szamos a Radnai-havasokban ered, a másik, a Kis Szamos a Bihar-hegység Gyalui-havasoknak nevezett részében. A két Szamos Szolnok-Doboka megyében Désnél egyesül, ahonnan aztán északnyugati irányban haladva, a Romániához csatolt területet Csenger községnél hagyja el, és Vásárosnaménytól kissé keletre a Tiszába ömlik.

Dr. Jancsó Benedek: Erdély története http://szekelyivadekok.tripod.com/[...]