Irányjelzők

A hétvégén ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Cirkalom táncegyüttese. Fordulópont volt ez a műsor a 10 évvel ezelőtt alakult gyermekcsoport, az azóta ifjúsági csoporttá fejlődött Tátika együttes életében is.

Az elmúlt évek legsikeresebb koreográfiáit tartalmazó közös műsorukat a zsúfolásig megtelt Csáki Lajos iskola sportcsarnokában tartották. A program első részében Kisimre Árpád és Kisimre Szerda Anna összeállításában a kutasföldi, valamint szeremlei, nagyecsedi, bodrogközi, szilágysági és szászcsávási táncokat láthatott a közönség, melynek címe is volt: Kételegve. Egymásba folytak, kapaszkodtak, a táncszámok, üzenetet, mondanivalót hordozott magában az elmúlt évtizedet felidéző, szerkesztett, dinamikus műsor. A szünetben, amíg a táncosok kicsit pihentek, két rövidfilmet vetítettek az elmúlt tíz, illetve 25 év történéseiről, ezt követően pedig a Mert kemény a szerelem, mint a koporsó... című nagy sikerű koreográfiát táncolták Furik Rita szerkesztésében. Végül pedig a Tátika és a Cirkalom közös produkciója zárta az emlékezetes néptáncestet. A cirkalom irányjelző, sorkihúzó a népi szóhasználatban, a topolyai Cirkalom táncegyüttes is egy útjelző, irányadó immár nem csak szűkebb, de tágabb pátriánkban is, hiszen a Kárpát-medence legjobb táncegyüttesei közé tartozik. A Tátika gyermektánccsoport 2001 őszén alakult, az évek folyamán ifjúsági együttessé nőtte ki magát. A Kőketánc elnevezésű gyermektáncfesztiválon a csoport 2004-től 2010-ig minden évben kiérdemelte a korosztályának járó első helyet. Emlékezetes vendégszereplésnek számítanak a szentesi testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően az ott töltött augusztus 20-ai fellépések, illetve a Kiskunmajsai napokon való szereplések. 2009-ben a csoport a Gyermek Néptáncantológián szerepelt Szilágysági táncokkal Budapesten, amelyre az adott év legjobb koreográfiáit választják be. Ezzel a vajdaság gyermekegyüttesek közül elsőként jutottak be az anyaország legjobbjai közé.

„A tánc nem tornagyakorlatok sorozata, a tánc érzéki; valamit közöl, de nem beszél. Néha csak gyönyörködtet. Eredője az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. Az ember táncol örömében, bánatában, táncol a párjának vagy a párjával, táncol közönség vagy egy kis közösség előtt. A táborok, az esti táncházak, közös éneklések mind, mind alkalmat adtak a Tátikásoknak arra, hogy a közösség építő erejét, varázsát megtapasztalják. A Tátika táncegyüttes életében ez a mai nap nem csak a tízéves fennállásuk ünnepe, hiszen lassan átlépnek a felnőtté válás kapuján, és ezentúl teljes jogú tagjai lesznek a Cirkalom táncegyüttesnek” – hallottuk a Tátika tíz évét összefoglaló kisfilm szövegében.
A két csoport művészeti vezetői: Kisimre Árpád és Savelin László, valamint Rind Melitta és Győri Attila, a talpalávalót a Csalóka zenekar és Csonka Ferenc biztosította.
Az ünnepi műsort megtisztelte jelenlétével Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete és Csonka Áron, a VMDK elnöke. Azonban kicsit szomorúan jegyezte meg a műsor utáni összejövetelen a tánccsoport egyik vezetője, hogy bizony a helyi politikai elit és sok más meghívott politikus nem jött el. Pedig fontos lett volna a táncosoknak, hogy ne csak akkor hívják őket, amikor számukra fontos egy-egy politikai színezetű eseményen a néptánc, hanem, amikor ők ünnepelnek, akkor is tiszteletüket tegyék náluk.

Herceg Elizabetta