Molter Károlyra emlékezett a Helikon–Kemény János Alapítvány

Molter Károly a Bácskában, Óverbászon született, német család sarjaként. A Kecskeméti Református Kollégiumban tanult meg igazán magyarul, s miután Budapesten bölcsészdiplomát szerzett, Marosvásárhelyen telepedett le, ahol csaknem negyven éven keresztül a Református Kollégium tanára volt. „Nem csoda hát, ha itt él elevenen a Molter-kultusz” – mondta az íróról Borcsa. Molter egyik állandó résztvevője volt a marosvécsi Helikon-találkozóknak. „Marosvásárhelyi lakása az értelmiségiek állandó találkahelyként szolgált volt, Molter udvarias házigazda volt, állandóan anekdotázott, derűs lelkületű Démokritosz volt” – mondta Borcsa. 1964-ben Izsák Márton, majd Sőni Pál irodalomkritikusok részéről komoly bírálat érte az írót, amiért a polgári radikalizmustól nem jutott el a proletáriátussal való azonosulásig. Borcsa később Molter fő művét, a Tibold Márton című regényt elemezte stilisztikailag, de arról is beszélt, hogy mennyiben önéletrajzi az írás. Az 1937-ben született regényt klasszikus fejlődésregénynek tartja. Tibold Márton ugyanúgy kettős identitástudattal rendelkezik, mint Molter, a Márton és a Martin nevet is használja, hiszen nagyapja egy bácskai német. A regényben a „székely főváros”, Marosvásárhely kritikáját is megfogalmazza az író, amikor például arról ír, hogy „borzasztó vidékiség”, „feneradikalizmus” veszi körül Tibold Mártont.
Borcsa szerint Molter Károly életműve megérdemli, hogy a több évtizedes mellőzöttség után ismét bekerüljön az erdélyi magyar irodalmi diskurzusba, és a fiatalok is megismerjék tanulságos írásait, regényeit, publicisztikáit.


Krónika